A szavazás indítása óta eltelt valamivel több, mint egy hónap alatt 29-en töltötték ki a kérdőívet. Ahogy ígértem, most megpróbálom elemezni az eredményeket, márcsak azért is, mert a témával foglalkozó angol, illetve magyar nyelvű fórumok töretlen népszerűségnek örvendenek. Napi-heti gyakorisággal bukkannak fel új kísérletezők és kíváncsiskodók, akik a hátrahúzók táborát kívánják erősíteni.
A szavazás állásának alakulását magam is nagy érdeklődéssel figyeltem: az eredmények érkezésének lassulásával beállt a - talán több helyen előre sejthető - "végeredmény", azonban egy-két kérdésnél alaposan meglepődtem, ezekre a részletekre lejjebb ki fogok térni.
Lássuk tehát a kérdéseket és a válaszokat némi kommentárral körítve!
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a szavazó maga döntött-e a hátrahúzás mellett, vagy ún. természetes körülmetélt, azaz élete folyamán valamikor kinőtte a fitymáját, amely így alapállapotban is mindig a makk mögött van, és egyáltalán nem fedi azt. Az eredmények nem meglepőek: a túlnyomó többségnek ez a saját döntése volt, csupán két olyan válaszoló akadt, akinél a fityma hátul maradása magától játszódott le.
A második kérdés azt firtatta, hogy a hátrahúzók mely életkorban kezdték gyakorolni ezt a szokásukat. A válaszok eloszlása - ha nem is nagyon - de eltért attól, mint amire számítottam. Eredetileg azt gondoltam, hogy a tartós hátrahúzók többsége valamikor serdülőkorban illetve kamaszkorban kezdi el a szoktatást (azaz nagyjából akkor, amikor elkezd ismerkedni a saját testével, a nemiséggel, az önkielégítéssel, stb.). Ehhez képest a válaszolók többsége fiatal felnőttként vagy felnőttként kezdte. Erre nem tudok elfogadható magyarázatot adni, hacsak azt nem, hogy ez egy jóval tudatosabb döntés, mint ahogy képzeltem, és erre csak felnőttkorban "érik meg" az ember; vagy egyszerűen ekkor ér rá a szoktatásra.
A szoktatás időtartama a válaszolók szerint átlagosan rövidebb volt, mint amit az angol fórumon olvastam. Közel 80% három hónapon belül tartós sikert ért el. Ez jónak mondható, bár alkati kérdés is, hogy kinek meddig tart a szoktatás: nagyobb makkal, rövidebb fitymával, és átvágott fitymafékkel akár szinte azonnal működhet a dolog, ellentétes adottságokkal ez akár egy évet is igénybe vehet. Mindenesetre jó tudni, hogy akit komolyan érdekel a kérdés, az átlagosan pár hónapon belül számíthat eredményre. A szoktatás tehát nem túlságosan hosszú, a módszerek pedig változatosak: sokan használtak segédeszközöket, gyűrűket, tapaszokat, de a legnagyobb tábor egyszerűen csak igyekezett gyorsan visszahúzni, ha előre csúszott. Nyilván ezen módszerek kombinációja is hatásos lehet, a blog korábbi bejegyzéseiben én is igyekeztem összeszedni azokat a lehetőségeket, amelyek kellően egyszerűek és gyorsan sikerhez vezethetnek.
A következő kérdéspár a motivációra próbált rákérdezni: mi volt az, ami miatt elkezdte a válaszoló a hátrahúzást, és miért csinálja jelenleg? Az jól látszik, hogy a többség vagy magától (zuhanyozás után úgy hagyta), vagy az Interneten olvasgatva kezdett el érdeklődni, és sokan körülmetéltnek akartak látszani (valószínűleg, mert esztétikailag jobban tetszett nekik a fedetlen makk). Érdekes viszont, hogy a jelenleg is aktív hátrahúzók között már kisebbségben vannak azok, akik körülmetéltnek szeretnének látszani, sokkal inkább a férfiasságot, és a szabadabb érzést tartják fontosnak.
A következő kérdés volt az, ami számomra a legnagyobb meglepetést okozta (több szempontból is). A kérdés így szólt: "Fiú gyermekednek tanácsolnád-e a hátrahúzást?" A válaszadók egész pici része (3 fő) egyáltalán nem javasolná, az, hogy miért, sajnos nem derül ki a kérdőívből - ez volt az első meglepetés. Nem volt olyan személy sem, aki már felnőtt gyermekének javasolná ezt a szokást. Ennél a kérdésnél én arra számítottam, hogy a gyermekükkel ezt a szokást megosztók kamaszkorban, esetleg késői serdülőkorban tennének így. Ezzel szemben a válaszolók csaknem fele már gyermekkorban(!!!) megtanítaná ezt a fiának. Ez igazán meglepett, főleg annak tükrében, hogy - ahogy egy korábbi kérdésnél láttuk - a többség csak felnőttkorban kezdte a hátrahúzást. Nem tudom, hogy a japánok mikor tanítják meg a fiúkat a hagyományos hátrahúzásra, ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy olyan 10 éves kor körül, illetve a serdülőkor kezdetekor - ami nagyjából egybevág a válaszolók többségének a véleményével.
Az utolsó három kérdés a válaszadók szűkebb ismeretségi körében vizsgálta a hátrahúzás gyakoriságát. A válaszokból az derül ki, hogy nem egész a válaszolók felének van hátrahúzó ismerőse, és hogy nem igazán beszédtéma ez. Azt gondolom, hogy ha valaki hátrahúzó, és élvezi ennek a szokásnak a pozitív tulajdonságait, annak érdemes megosztani a tapasztalatait azokkal a barátaival, rokonaival, akikhez elég szoros kötelék köti ahhoz, hogy intim témákról tudjon velük beszélgetni.
0 megjegyzés:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.