2011. augusztus 4., csütörtök

Az újszülöttkori körülmetélésről - egy anyuka az Egyesült Államokból


 Ebben a posztban egy érdekes témát szeretnék picit elemezni: nevezetesen a gyermekkori, még inkább a csecsemőkori körülmetélés gyakorlatát. Ehhez egy youtube-on talált videót hívok segítségül, amiben egy Egyesült Államokbeli várandós kismama beszél születendő kisfia körülmetéltetéséről.
Az ok, amiért pont ezt a videót választottam, kettős. Egyrészt sokan azt hiszik, hogy az Egyesült Államokban a szülők felelőtlenül, rutinszerűen metéltetik körül a fiúgyermekeket. Azonban ki fog derülni, hogy ez távolról sincs így, sok szülőt ugyanazok a kételyek és aggodalmak gyötrik ezzel a kérdéssel kapcsolatban, mint a magyar anyukákat és apukákat. Másfelől, azt gondolom, hogy minden felelősségteljes szülőnek el kéne gondolkodnia a hasonló kérdésekről, nem csak az Egyesült Államokban, de Magyarországon is.
Íme a videó, és alatta a szöveg magyar fordítása:

Terhességem kezdete óta nagyon érdekesnek tartom az emberek reakcióit. Terhesnek lenni kicsit olyan érzés, mintha egy szociológiai kísérletben vennék részt: elmondom az embereknek, hogy várandós vagyok, ők pedig történeteket osztanak meg velem. Egyszerűen elárasztanak a saját meséikkel a terhességükről, születésükről. Ilyenkor hallani rémtörténeteket a 48 órás vajúdásról, ami a sürgősségin ért véget, úgy, hogy a baba majdnem meghalt; úgy tűnik, mintha mindig a lehető legrosszabbra emlékeznének. Úgy érzik, el kell mondaniuk, hogy úgy szétrepedtek, amit csak 17 öltéssel lehetett összevarrni; vagy hogy sérült meg a végbelük és mi minden jött ki belőlük szülés közben... Nem viccelek, az emberek - még az idegenek is - tényleg ilyesmikkel traktálnak, csak azért, mert várandós vagyok. Néha ez vicces tud lenni, de néha persze zavaró, ugyanakkor gyakran nagyon érdekes beszélgetések alakulnak ki ezekből. Például, az első komoly dilemma, amivel szembesültünk, az első komoly döntésünk - és erről igyekeztem megkérdezni a barátainkat is -, hogy egy kisfiú leendő szüleiként körülmetéltessük-e őt, vagy sem. Lecsapassuk, vagy ne? Az alap válaszunk az volt, hogy persze, metéltessük körül. Aztán elkezdtük kérdezgetni az embereket, és nagyon meglepett, hogy hány barátunk, és hány férfi barátunk mondta, hogy: "Ne, ne csináltassátok meg, mi értelme lenne, nincs semmi oka, levágatjátok az idegvégződéseket. Állítólag már az orvosi társaságok sem ajánlják, nincs semmi egészségügyi előnye, stb." Nem vagyunk zsidók sem, így vallási oka sem lenne a dolognak. Mindez elgondolkoztatott, hogy tényleg, mi okunk lenne megcsináltatni? Csak valami hagyomány ez, ami éppen változóban van? Vagy tényleg hasonlítgatják majd a kisfiúk a fütyijüket a többiekkel az öltözőben? Szóval, ha a körülmetéletlenség valami különös dolog lenne, akkor ez elég ok. De tényleg az lenne? Nem vagyok férfi, szóval nem tudom megválaszolni ezt a kérdést, ugyanakkor elég gyorsan meg kell hozni a döntésünket. Mivel bárhogy is határozunk, az első pár napban kell ezt megtennünk. Mivel otthon fogok szülni, külön be kéne vinni a babát a kórházba körülmetéltetni. Ez a mi döntésünk, de azért fontos, hogy beszélgessünk erről az emberekkel, hallgassuk meg a véleményüket, hogy felelősségteljes döntést hozhassunk. Mert ha megcsináltatjuk, az egy végleges döntés. Ha nem, valószínűleg az is, hiszen három évesen már nem hiszem, hogy körülmetéltetnénk, 25 évesen pedig nem valószínű, hogy körülmetéltetné magát. Bárhogy is legyen, feltehetően egy életre szóló döntést kell meghoznunk erről a kis emberről, és ez elég megrázó élmény. Nyilván millió és millió döntést meghozunk még érte, de ez az első olyan nyomasztó, hiszen nem akarok "elvenni" tőle valamit. Nyilvánvaló, hogy a természet, vagy Isten, úgy tervezte a fiúkat, hogy fitymával szülessenek. Akkor meg miért vágassuk le? Nem tudom... Szóval nagyon érdekelne a ti őszinte véleményetek is. Nem a viccek - bár biztos vagyok benne, hogy lesznek vicces hozzászólások -, de tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok a körülmetélésről. Az előnyökről, hátrányokról, ha kisfiatok van, metéltettétek-e, nehéz volt-e a döntés, fájt-e neki a beavatkozás? Mert én úgy gondolom, hogy a gyógyulás fájdalmas lehet - végülis csak az egyik legérzékenyebb területen történik a beavatkozás... Szóval, várom a válaszokat, sziasztok!
A lényeg azt gondolom, elhangzott a videóban: beszéljünk erről a kérdésről. Van egy álmom: pár év múlva Magyarországon, egy kávéház teraszán limonádét kortyolgatva beszélget két kismama, és az egyik megkérdezi a másikat: "Neked mi a véleményed a körülmetélésről?"
Nem hiszem, hogy mindenkinek körülmetéltnek kéne lennie. Abban sem hiszek, hogy a kisfiúk rutinszerű körülmetélése az egyedüli helyes megoldás. Azt viszont igenis fontosnak tartom, hogy a szülők, vagy leendő szülők beszéljenek erről a dologról, akár az Interneten, akár személyesen, családi vagy baráti körben, józan érveket felsorakoztatva - annak érdekében, hogy a filmben elhangzottakkal egybehangzóan, a gyermekük érdekeit maximálisan szem előtt tartva felelősségteljes döntést hozhassanak.
(Megjegyzés: A videóban szereplő hölgy igen aktív blogger, az angolul értő olvasóknak ajánlom, hogy nézzék meg a www.faintstarlite.com oldalt. Innen kiderül, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy a filmben szereplő állítással szemben az anyuka nem otthon szülte meg a gyermekét, és nem metéltette körül a születése után. Ez utóbbi miatt több kritika érte a hozzá hasonló anyukák részéről.)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.

© 2011 Körülmetélve, AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena