Az internetet böngészve számos fórumon visszatérő téma a körülmetéletlenek körében a fityma állandó hátrahúzva tartása.
Alapvetően úgy láttam, kétféle ember körében különösen népszerű a hátrahúzva tartás: aki nem szeretne elvégeztetni egy sebészeti beavatkozást; illetve az a fiatal, akit a szülei nem metéltettek körül, viszont jobbnak érzi ezt az állapotot. A közös a két csoportban, hogy mindannyian élvezni szeretnék a körülmetélés nyújtotta előnyöket.
Jómagam is hasonlóképpen kezdtem: 5-6 évesen enyhe szülői nyomásra (fürdés után hátrahúzva kellett hagyni a fitymát, ami először kellemetlen volt, de gyorsan megszoktam), 7-8 évesen már magam kísérleteztem a dologgal, először csak pár órára, aztán 1-1 napra. Ekkor már kifejezetten tetszett a dolog, elhatároztam, ha felnőtt leszek, mindig így hordom majd. Előnyt jelentett ekkor a serdülőkor előtti viszonylag szűkebb fityma (nehezebben csúszott előre), viszont a tartós szoktatáshoz ekkor még sem a megfelelő kitartás, sem a megfelelő - esetleg - szükséges segédeszközök nem álltak rendelkezésemre. Így megmaradt annyi, hogy általában fürdés után hátrahúzva hagytam, és az hosszabb-rövidebb ideig úgy is maradt. Ez az állapot eltartott egészen 14-16 éves koromig: ekkor tehát már érdekelt a dolog és alkalomszerűen próbálkoztam is vele, de ez rendszertelenül működött. Ekkor még jóval többet volt előre húzva a fitymám, mint hátul.
Nagy lökést adott a folyamatban egy középiskolai osztálytársam, akivel együtt jártunk úszni, és szintén hátrahúzó volt. Ekkoriban - bár beszélni nem igazán beszéltünk róla - elkezdtem tudatosabban kísérletezni a fityma hátrahúzva tartásával, és ami talán még fontosabb, a szoktatáshoz elkezdtem segédeszközöket (ragtapaszt, gyűrűket) használni. Nagyjából így érkezett el a középiskola vége, amikor már tudatosan hordtam hátrahúzva a fitymát, nagyjából ekkor lehetett 50-50% az arány, hogy mennyit volt előre, illetve hátrahúzva.
Az egyetem alatt - megízlelve a függetlenség hozta nagyobb szabadságot - tovább próbálkoztam, és egyre gyakrabban hordtam hátrahúzva. Ekkoriban már játszottam a körülmetélés gondolatával, hogy megakadályozzam az alkalomszerű visszacsúszásokat, olvastam a "szakirodalmat" az interneten, látogattam a különféle, ezzel a témával foglalkozó fórumokat. Az egyetem végére a hátrahúzás aránya tovább nőtt, olyan 75% körülire; eddigre szándékosan már soha nem húztam előre, csak igazítottam, ha mégis kellett. Szépen lassan eljutottam odáig, hogy akár 3-4 napig is úgy maradt igazítás nélkül, és így telt el a következő pár év.
Aztán körülmetéltettem magam, és az egyetlen dolog, ami a körülmetélés után egy kis hiányérzetet hagyott bennem, hogy megszűnt a hátrahúzás, a szoktatás szükségessége. Továbbra is figyelem azonban ebben a témában a fórumokat, így akadtam egy ausztrál szavazásra, amely azt firtatja, hogy a nem körülmetéltek közül milyen az az arány, aki kísérletezett már a dologgal. Azért találtam érdekesnek ezt a szavazást, mert Ausztráliában nem ritka a körülmetélés, viszont nem is egyeduralkodó.
Tekintve, hogy Magyaroszágon pláne nem gyakori, úgy gondoltam, érdemes lenne egy felmérést végezni a hazai férfilakosság körében a fityma hátrahúzva tartásáról. Sokan, akik így tesznek, különcnek érzik magukat (ez kiderül a szavazáshoz kapcsolódó fórumból), holott az eredmények azt mutatják, hogy a szavazók több mint 50%-a (!!!) hordja állandóan vagy többnyire hátrahúzva a fitymáját. Természetesen ez nem reprezentatív minta, viszont jól jelzi, hogy szó szerint ezrek tesznek így nap mint nap szerte a világon.
Úgy érzem, érdemes megismételni a szavazást az eredeti formájában, kedves olvasók, tessék hát kattintani!
1 megjegyzés:
Kicsit úgy tűnik, hogy van pár ember a neten, akiknek az a mániájuk, hogy normális emberek hozzájuk hasonlóan kezdjenek undorodni a fitymájuktól, hátrahúzva tartsák, illetve eltávolíttassák.
Miért jó ez?
Én nem nyertem semmit azzal, hogy levágták a fitymámat.
Lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy nem szeretik sokan azt, ha hozzá lehet szólni egyes bejegyzésekhez...
Megjegyzés küldése